Tegnap délután egy nagyon megható és színvonalas műsort láthattunk a Radó Iskola gyermekeitől.
Még egy nagy eseményt ünnepelhettünk, az iskola egyik diákjának rajza került ki Amerikába, mivel a magyarországi versenyen első helyezést kapott.
Az iskola diákjai évek óta küldenek rajzokat erre a versenyre és majdnem mindig értek el helyezést, de ez az első év, hogy ők képvislehetik Magyarországot egy olyan kiállításon, ahonnan világszlerte érkeznek képek.
Sajnálom, hogy a képek nem hangosak, mert nagyon sok mély gondolat rejtőzik mögöttük. Egyik évben például, amikor a világ sok színűségét kellett bemutatni, egy kisgyerek a saját társai kezét rajzolta körül, és míg például egy londoni kisgyerek sok színű kezet rajzol, addig ő sokféle betegséggel küzdő gyerekek kezét rajzolta. Így is sokszínű a világ.
Az idei rajzok között volt egy, ami nagyon sajátosan mutatta be a családi kapcsolatokat, és megindító volt, hogy olyan szereplő is volt a rajzon, aki már nem él.
Rajztanárnőjük nagyon sokat foglalkozik a gyerekekkel és itt nem csak a technikai tudásról van szó, hanem a gondolatvilág fejlesztéséről. Nagyon nagy felelősségű feladat a gyerekekkel beszélgetni a világ dolgairól, hiszen ezek a gyerekek gyakran hátrányos helyzetűek és sok olyasmit láttak már, amit felnőttek sem.
Számomra például nagyon megrázó volt, amikor az egyik évben látogattam az iskolát és a tanárnő asztalán sok apró sajátkészítésű ajándék volt. Mondtam a tanárnőnek, hogy milyen szerencsés, hogy így szeretik a gyerekek. Azt válaszolta, hogy valóban szeretik, de ezeknek a kis ajándékoknak egy része anyák napi ajándék, amit a kisgyerek azért nem vitt haza, mert otthon úgyis a szemétbe került volna.
Azt hiszem van mit tenni ezekért a gyerekekért, hogy minél több szeretetben részesüljenek. Ebben az iskolában ezt maximálisan megkapják fantasztikusan érzékeny és segítőkész tanáraiktól.
Évek óta támogatjuk ezt az iskolát, mert érdemes.
Ebben az évben megkérdeztük, hogy mit szeretnének kapni karácsonyra, rajzeszközöket kértek.
Klubunk vásárolt számukra sok jó minőségű ceruzázát, ecsetete, papírt, stb.... Azért gondoltunk arra is, hogy karácsonykor az édesség fontos, ezért cukrot, sütit is kaptak és nagy adag kakaóport, habtejszínt, hogy ünnepi uzsonnát kaphassanak a belső karácsoni ünnepléskor.
Ma Adventi Vásár lesz az iskolában. Így próbálnak egy kis alapot teremteni a gyerekek munkáiból.
Még egy nagy eseményt ünnepelhettünk, az iskola egyik diákjának rajza került ki Amerikába, mivel a magyarországi versenyen első helyezést kapott.
Az iskola diákjai évek óta küldenek rajzokat erre a versenyre és majdnem mindig értek el helyezést, de ez az első év, hogy ők képvislehetik Magyarországot egy olyan kiállításon, ahonnan világszlerte érkeznek képek.
Sajnálom, hogy a képek nem hangosak, mert nagyon sok mély gondolat rejtőzik mögöttük. Egyik évben például, amikor a világ sok színűségét kellett bemutatni, egy kisgyerek a saját társai kezét rajzolta körül, és míg például egy londoni kisgyerek sok színű kezet rajzol, addig ő sokféle betegséggel küzdő gyerekek kezét rajzolta. Így is sokszínű a világ.
Az idei rajzok között volt egy, ami nagyon sajátosan mutatta be a családi kapcsolatokat, és megindító volt, hogy olyan szereplő is volt a rajzon, aki már nem él.
Rajztanárnőjük nagyon sokat foglalkozik a gyerekekkel és itt nem csak a technikai tudásról van szó, hanem a gondolatvilág fejlesztéséről. Nagyon nagy felelősségű feladat a gyerekekkel beszélgetni a világ dolgairól, hiszen ezek a gyerekek gyakran hátrányos helyzetűek és sok olyasmit láttak már, amit felnőttek sem.
Számomra például nagyon megrázó volt, amikor az egyik évben látogattam az iskolát és a tanárnő asztalán sok apró sajátkészítésű ajándék volt. Mondtam a tanárnőnek, hogy milyen szerencsés, hogy így szeretik a gyerekek. Azt válaszolta, hogy valóban szeretik, de ezeknek a kis ajándékoknak egy része anyák napi ajándék, amit a kisgyerek azért nem vitt haza, mert otthon úgyis a szemétbe került volna.
Azt hiszem van mit tenni ezekért a gyerekekért, hogy minél több szeretetben részesüljenek. Ebben az iskolában ezt maximálisan megkapják fantasztikusan érzékeny és segítőkész tanáraiktól.
Évek óta támogatjuk ezt az iskolát, mert érdemes.
Ebben az évben megkérdeztük, hogy mit szeretnének kapni karácsonyra, rajzeszközöket kértek.
Klubunk vásárolt számukra sok jó minőségű ceruzázát, ecsetete, papírt, stb.... Azért gondoltunk arra is, hogy karácsonykor az édesség fontos, ezért cukrot, sütit is kaptak és nagy adag kakaóport, habtejszínt, hogy ünnepi uzsonnát kaphassanak a belső karácsoni ünnepléskor.
Ma Adventi Vásár lesz az iskolában. Így próbálnak egy kis alapot teremteni a gyerekek munkáiból.
